Ma csodálatos reggelem volt. Hajnali negyed hatkor csörgött az órám, és ahogy lassan öntudatra ébredtem, olybá tűnt, mintha madárdalt hallanék az ablak túloldaláról, messziről, nagyon tompán. Kiszökkentem az ágyból, résnyire nyitottam az ablakot, majd ugyanolyan fürgén vissza is bújtam, fülig húzva a takarót. És ahogy a zajok elcsendesültek, hallottam a fekete rigót teli torokból énekelni, fittyet hányva a téli hidegre. Langymeleg ágy anyám ringatott, a madárdal a szívemmel messzire szárnyalt. Utoljára két éve nyáron éltem át ilyet.