2009. április 7.
Itt a tavasz, de most már gőzerővel! Minden, minden harsogó zöld, szinte harapni lehet ezt a színt. A madarak teli torokból fújják: öt cinkét hallok, egy hím barátka énekel valahol a közelben, a feketerigó is harsog, a háttérben csilpcsalpfüzike csattog… Itt a tavasz!!!
Minden kihajtott már, ami csak megtehette, és a teljes lombfakadás egyben az egyes növényindividuumok egységes zöld térfallá való alakulását eredményezte. Megszűntek az erős habitusbeli kontrasztok: a díszalma koronája szinte egybeolvad az ördögcérna ezüstös lombjaival. A som is kizöldült, szintúgy a fanyarka: most már megmutatja elegáns, hamvas zöld ruháját:egyszerűen lélegzetelállító látvány.
A gyepszintben is virul minden: teljes erőből virágzik a pitypang, az árvacsalán, nyílik a tyúkhúr, pompázik a salátaboglárka…
Egy dolog viszont nagyon feltűnő: ebben az üde, zöld, harsogó környezetben az örökzöldek kopott ruhájukkal kicsit élettelenek. Nekik sosincs ünnep, minden nap hétköznap…
Hátat fordítva az eddig látott képnek, a 180 fokos fordulat után mintha a föld másik pontján lennék, más tájon, más évszakban. A karmazsintölgy szinte halottszürke, a terülőboróka elvesztette az értelmét. A cserszömörcék viszont – ők lombhullatók – még késnek a kihajtással, ágrendszerük fekete, száraz, sehol egy fia rügy, pedig minden más hajt… Mintha élet és halál között állnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése